Az ápolók a választott életstílusra jellemzően jelennek meg a lakók életében. A hagyományos életmódot folytatóknál szomszédként mutatkoznak be, akik néha besegítenek a háztartásban, az arisztokratikus stílusnál személyzetként szerepelnek.
A lakók maguk vezetik a háztartást, bevásárolnak, főznek, sétálni mennek, színházba járnak, beülnek egy kávézóba barátaikkal.
Van azonban néhány különbség, a boltban például nincs ár a termékeken, az ott lakók nem használnak pénzt. Az eladó pedig szakképzett ápoló, akinek a demencia a szakterülete.
Néha a Truman Show című filmhez hasonlítják a várost, valójában az egyetlen hasonlóság az, hogy a lakók nem tudják, hogy egy kifejezetten nekik teremtett valóságban élnek. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy az itt lakók nem érzik-e magukat átverve. Yvonne van Amerongen alapító azt mondja erre, hogy a lakókat körülvevő üzletek és kávézók valódiak, a többivel pedig csak jobbá teszik a betegek életkörülményeit.
A fő szabály, hogy az ápolók minden ráhagynak a lakókra, nem javítják ki esetlegesen téves emlékeiket. Ugyanakkor az is szabály, hogy nem hazudhatnak, ha egyenes kérdést tesznek fel nekik a faluval kapcsolatban.
Mivel a itt főleg öregkori demenciában és Alzheimer-kórban szenvedők élnek, akiknek a rövidtávú memóriájával vannak gondok, ez az őszinteség nem okoz gondot a hosszútávú működésben.
A demenciában nagyon fontos az agy folyamatos stimulálása, így lassabban teljesedik ki a betegség. Emiatt nagyon sok különféle klub működik a településen.
A falut állami és helyi pénzből építették meg, ugyanakkora a költségvetése, mint a hasonló nagyságú holland otthonoknak. Összesen 19,3 millió euróba került a megépítése, az ott lakóknak ötezer eurót kell fizetni havonta.
KAPCSOLÓDÓ
Modern fogászat 2026-ban – Milyen...
Miért romlik a rágás és az...
Hogyan tud segíteni a dietetikus a...
További cikkeink – kattintson a részletekért!
