vidámpark, vidámság

Vidámpark = vidámság?

Az egyik legfontosabb kérdés a témában, hogy a vidámparkot tényleg egyenlőnek tartjuk-e a vidámsággal. A sokszor gyomorforgató játékokat nem mindenki bírja ki, így a lakosság egy része biztos nem találja olyan szórakoztatónak. A felnőttek nagy része inkább a gyerekeit hozza el, akik viszont nagyon is élvezik a programot. Ez mellett találhat mindenki olyan elfoglaltságot, ami szinte biztosan nem jár rosszulléttel.

Fővárosi Vidámpark

Az emberek többsége arra hivatkozik, hogy drága ellátogatni a vidámparkba. De vajon tényleg olyan drága lenne? Nos, egy vidámparki belépő ára, egy kicsivel olcsóbb, mint egy aquaparki belépő, és élményben sem marad el tőle. Ha valaki nem bírja a hintákat és nem érzi jól magát az ilyen közegben annak tényleg nem ajánlott. De az utolsó év rekordlátogatottsága miatt, igenis elmondható, hogy nagy az igény a vidámparkra és az általa nyújtott szórakozási lehetőségre. Sokan mondogatják, hogy ha olcsóbb lett volna a belépő, akkor többször elmentek volna. Valószínűleg azonban nem lehetett volna olyan árat kitalálni, ami megfelel a vevőknek, de fedezi a vidámpark költségeit is. Most már nem is érdemes ilyen dolgokba belemenni, hanem a szép pillanatokra emlékezni.

Mi változott?

Jogosan felmerül a kérdés, hogy ha 175 évig működött és eleinte nyilván nem volt veszteséges, akkor mi változott? Az újabb generációknak már annyival több lehetőségük van a szórakozásra, mint elődeiknek. A vidámpark az internet generáció számára már nem volt olyan érdekes. A megújulási kísérletek sem volt teljes mértékben sikeres.

175 év után az utolsó napok

Bár a médiában már hetek óta foglalkoznak a kérdéssel, mégis sokan az utolsó napokra hagyták, hogy ellátogassanak a vidámparkba, még egyszer utoljára. Aki ott volt az utolsó pár napban az már nem csak a vidámságot kaphatta meg, hanem azt a szomorú tényt is, hogy 175 év után végleg bezár a vidámpark. Megható volt látni, hogy annyi család várt a sorokban, mert sorból aztán mindenhol volt. Nagyszülők hozták el az unokáikat, házaspárok nosztalgiáztak és mindenfelé vidám gyerekek futkostak. Mindenki szeretett volna minél több játékot kipróbálni a lehető legtöbbször. A hosszú sorokra szinte senki nem panaszkodott, mindenki megértette, hogy ez nem csak az ő utolsó esélyük, hanem mások is ugyanígy gondolkodnak. A gépkezelők és vidámparki dolgozók közül többen a nap végére már nem tudták visszafogni a könnyeiket sem. Hát így búcsúzott a Fővárosi Vidámpark, egy őszi estén, 175 év után.