A pánikbetegekre sajátos gondolkodási mód jellemző. Azok veszélyeztetettebbek, akik hajlamosak saját testi állapotaikat félreértelmezni, vagy túlreagálni, “katasztrofizálni”. A pánikroham tünetei ugyanis a mindennapi stresszhelyzetek természetes velejárói. A különbség, hogy míg egy egészséges ember a tüneteket az élethelyzetnek tudja be, például egy vizsgahelyzetnek, addig a pánikbeteg nem veszi figyelembe a kiváltó okokat. Sőt, a tünetek jelentkezésekor azokra koncentrálva felnagyítja a jelentőségüket, ami még inkább erősíti a szorongást (pl. egyre jobban zihál, amitől egyre erősödik a légszomj, szédülés, és egyre jobban kétségbeesik.) Éppen ezért fontos, hogy a betegek még a betegség súlyosbodása előtt, mielőbb segítséget kérjenek, hiszen pánikbetegség megfelelő kezeléssel jól gyógyítható – hangsúlyozzák a szakemberek.
A pánikbetegség kezelése
Ha a tünetek a már hétköznapi teendőkben is akadályoznak és jelentős szenvedést okoznak, gyógyszeres (szorongásoldók, nyugtatók) és/vagy pszichoterápiás beavatkozás szükséges. A kutatások szerint a pánikbetegség kezelésében a kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabb módszer, az esetek 90 százalékában teljes gyógyulást lehet elérni, valamint hatása hosszú távú azaz a terápia befejezése után is fennmarad. A terápia során a beteg megtanulja felismerni és korrigálni a testi reakciói félreértelmezéséből és katasztrofizálásából származó negatív gondolatait, melyek a pánikrohamok megjelenéséért és fennmaradásáért felelősek. Ezzel párhuzamosan a reális helyzetértékelés kialakítására, az aktuális stresszhelyzet kezelésére és az elkerülő viselkedések leépítésére is sor kerül annak érdekében, hogy a páciens visszatérhessen korábbi megszokott életviteléhez.